Mióta eszemet tudom, mindig is kutyás voltam. Kutya nélkül is kutyás voltam. Húztam a cipőfűzővel a plüsseimet végig a házon, kerten keresztül, hiszen nekik is szükségük volt a napi sétára.
2005-ben változott meg az életem. Akkor jött Biggie, a bicolor beagle kislány. Álmaim kutyája, életem tanítója. A lehető legjobb társam volt kit kívánhattam volna magamnak, hiszen mindig nyugodt volt, motiválható, hízelgő….de egyben önfejű, kalandor, makacs kutya is.
A szuper kombináció egy kezdő kutyásnak! Megtanított nem feladni, küzdeni a célokért és azoknak nagyon örülni. Megélni a pillanatokat és becsülni őket.
2008 tavaszán született meg Maya, a tricolor amazon. Maya felülmúlta Biggiet, sokkal aktívabb, akaratosabb, maximalistább volt és pont ezért lettünk mi a tökéletes páros. Hamar rájöttem, hogy ők nem csak kutyák…ők sokkal többek annál!
Legtöbb fajtával, kutyákkal kapcsolatos ismereteimet a klubbon keresztül szereztem.
2008-ban Szedlák Andreával alapítottuk azzal a céllal, hogy minden hónapban kimozdítsuk a fajta szerelmeseit az erdőbe és egy kellemes kirándulással töltsük a napot imádott négylábúinkkal.
Rengeteg szervezés, kapcsolattartás, segítés volt a háttérben, de kívülről mi csak sima kutyások voltunk akik szeretnek túrázni.
Éreztem, hogy kezdek felnőni a feladathoz, egyre többen kerestek meg a kérdéseikkel, egyre több helyre jutott el a nevem, hogy tőlem lehet kérdezni (akkoriban még csak leginkább beagle gazdik), pedig csak tizenéves kislány voltam.
Nagyon szerettem mindig is a kutya pszichológiát, etológiát, így hamar rájöttem, hogy ebből fakad az a sok energia amit másoknak is át akarok adni.
Gyerekkorom óta sportoltam, táncoltam, futottam, úsztam, lovagoltam. Aztán 2009 januárjában teljesen magával ragadott az az összhang amit az agility mutatott nekem.
A Korona Agility SE csapatának köszönhetően teljesen függővé váltam, 2009 augusztusában már versenyre mentünk és akkor már nem volt megállás. Megfertőződtem.
Elvakított az a sok tanulnivaló ami körülvette a sportágat. Ott álltam a pálya szélén és reggeltől estig képes voltam (vagyok) nézni, ahogy egymást követik a párosok.
Szemináriumokra, edzőkhöz jártam, hogy mindenhonnan begyűjtsem az információkat, ki hogyan csinálja, ki mire figyel, nekem mire kell jobban összpontosítanom… éheztem a tudásra!
Biggie és Maya pedig tökéletes partnerek voltak céljaim elérésben.
Ahogy belemélyültem a sportágba, hamar rájöttem, hogy van élet a bigliken túl is. Megismertem a border collie fajtát, azon belül is a munkavonalú kutyákat.
Ha az ember kimegy egy agility versenyre akkor több mint 90%-ban border colliekat fog látni futni a pályán, legtöbbje pedig munkavonalú kutya lesz. Az az erő, dinamika, munkamorál és életigenlés ami bennük volt egyszerűen lenyűgözött engem.
6 év keresgélés után 2016 februárjában megszületett Lengyelországban életem legjobb döntése: Onix.
Álmaim megvalósítója ő, pont olyan amilyennek elképzeltem, pont olyan amilyennek lennie kell! Tökéletes! A szó összes betűjével!
Az élet minden területén mosolyogva ad bele magából és azon túl is. Szerelmesek vagyunk egymásba, de hát egy ennyire jószívű, kedves kutyába ki ne lenne az?!
Már most sokat köszönhetek neki és még csak most jön az izgi része…
Agilitys éveim során lehetőségem nyílt több helyen is segíteni elsajátítani a sport rejtelmeit az agility iránt érdeklődő gazdiknak.
Először Veszprémben Varga Attila mellett, Bicskén a kutyaiskolában. Később szintén Veszprémben és Székesfehérváron a Dog Garden kutyaiskola keretein belül.
Mindegyik korszakot imádtam és büszke vagyok az akkori párosokra, hogy ők is annyira szerették csinálni, mint én.
2018. májusában nyitotta meg kapuit a jelenlegi pályánk, amit évről évre szépítgetünk, bővítgetünk és még rengeteg ötletünk, tervünk van a jövőre nézve.
