Már az előző kutyámmal is ki szerettem volna kipróbálni az agility-t, de sajnos ő 5 éves korára megvakult, így jó sok időre ezt a vágyamat elfelejthettem.
Aztán 13 évesen Charlie átnyargalt a szivárványhídon és jó sokáig kutyátlan maradtam. Persze, aki egyszer kutyás, örökké kutyás.
Így 2018-ban örökbe fogadtuk Gubát, akit egy kocsiból dobtak ki 3 hónaposan. Ő nagy valószínűséggel pumi-mudi keverék, azok minden jó és rossz tulajdonságaival együtt.
Kérdés sem fért hozzá, hogy vele márpedig agilityzni kell. Akkora energiái vannak, hogy ennél jobb sportot ki sem lehetett volna találni számára.
Egyszerre fárasztja le a testét és az eszét. Hihetetlen mód szereti és persze én is imádom, hogy vele együtt tanulhatok magamról és róla is rengeteget.
Persze ez Kriszti nélkül nem sikerülhetett volna, nem tudok elég hálás lenni neki, hogy elfogadott minket minden handicapünkkel együtt.
Guba iszonyat hangos, állandó közléskényszere van és nem a legbarátságosabb frekvencián.
De itt mindig csak szeretetet kaptunk és kapunk minden alkalommal. A Warriors Agility családban mindenkit elfogadnak és segítenek.